<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Tündérfiókák</provider_name><provider_url>https://tunderfiokak.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Edi</author_name><author_url>https://tunderfiokak.cafeblog.hu/author/doritta/</author_url><title>Szócsata</title><html>&lt;p&gt;(Szereplők: Narrátor, Fűrész, Gyalu, Kalapács)  &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Csendben pihent minden szerszám, pihentek a gyalupadok, csak a fűrész meg a gyalu perlekedett, vitatkozott:&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;-Ki szabná a lécet, deszkát, ha nem én, az éles fűrész? Egy szerszám sincs ilyen fontos, egyik sincsen ilyen merész! Mondhattok ti nekem bármit, a fűrésznél nincs jobb szerszám! Műhelyünkben senkire sincs olyan szükség, mint pont énrám!&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;-Csiba, koma! - így a gyalu.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;- Hát ez azért mégse járja! Mit ér a léc, meg a deszka, hogyha szúrós, csupa szálka? Soha senki rá se nézne ilyen szálkás, csúf deszkára, ha nem az én éles késem borotválná szép simára!&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Az ostoba szócsatának a kalapács vetett véget:&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;-Elég legyen! Mi értelme a sok üres fecsegésnek?! Ha nem volna ügyes mester, mind a ketten tétlen álltok!&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Tudjátok meg: mester nélkül bagót érnek a szerszámok!  &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;(Szalai Borbála)  &lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>