Esti mese

Te szoktál mesét olvasni a gyermekednek?

Néha bizony nehéz. Erőt kell venni magamon, hogy a kezembe vegyem a mesekönyvet. Hiszen én is fáradt vagyok. Legszívesebben a kanapén ülve bámulnám a semmit, és csak a csend szólna körülöttem. Na, de megrázom magam. Új lendület, és jöhet a mesekönyv! Akkor van pechem, ha jó hosszú mesére esik a választás. Vagy már nemtudomhanyadjára ugyanaz. Mint pl. a Répamese. Na, azok kemény hetek voltak. Nagylányom, Brigi persze jót röhögött, mikor már vagy két hét után minden este a répamesét olvasva, azt találtam mondani: -Nem is értem, miért kellett azt a répát húzni-vonni, ráncigálni, mikor elég lett volna jót rántani rajta, és máris kifordult volna a földből. -Na de anya! Akkor nem lett volna mese! – vigyorgott Brigi. Egy másik alkalommal azonban visszakapta a kis pimasz. Most én mosolyogtam rajta. Dórinak (8 éves) szoktam néha olvasni az Akármilyen gimit. Most nem jut eszembe a pontos címe, de majd pótlom. Szóval a Szent Johanna gimi-ről van szó. -Ez engem nem érdekel. Hülyeség.-mondta Brigi. Néhány oldal után vigyorogva fordult felénk a számítógép felől: -Nem is olyan rossz ez. Na, ennyi. Én csak olvastam tovább. Minden este kellene egy fél órát szánni egy közös kis olvasásra. Hiszen, ha látszólag nem is figyel a gyerek, a füle azért ott van! Sajnos ez nálunk is csak az álomlistán marad, hiszen olyan sok a tanulnivaló, hogy nem tudunk minden nap időt szakítani rá.  

Most ajándék vár a shopban! Részletekért kattints a képre!