Hiszti!

Ismerős a címben szereplő egyszerű és rövid, ám nagyon bosszantó jelentésű szó?

Ha nem, akkor vagy nincs gyereked, vagy nagyon szerencsés vagy.

Tegnap este ismét utolért minket a hiszti szörny. Bevallom nem ért váratlanul. Már számítottam rá. Nálunk ez a kis szörny rendszeresen előbújik. Reggel, mikor fel kell kelni, este mikor le kell feküdni, na és napközben is. Néha óvodába menet, néha oviból hazafelé. Máskor a boltban – hozzáteszem, ott rendszeresen.

De ez a tegnapi egy különleges volt. Tudtam, hogy ez vár rám, mert az én drágám (3 éves) nem aludt ebéd után. Eljött az este, amitől már előre rettegtem. Két napszakot utálok, de nagyon. A reggelt, és az estét. Na, de eljött az este, a lefekvés ideje. A nagylányok már szófogadón készültek az ágyba. Pöttöm lánykám viszont csak sorolgatta:

-Nem vagyok álmos. Nem vagyok fáradt. Nem akarok aludni.

-Hát persze kicsim. Azért gyere, vegyük fel a pizsamát!

Pizsama szóba sem jöhet. Petra utálja. Így maradt a pelenka, mert hát az még éjszakára kötelező, hiszen ki bírná ki egész éjszaka pisilés nélkül fél liter kakaó után.

Feltettem a pelenkázóra a dühösen tiltakozó gyermeket, és ráadtam a pelenkát. Gyorsan követte a cumi, hátha megússzuk. Sajnos nem így történt. Beleraktam az üvöltő gyereket a kiságyba. Igyekeztem betakarni, de ő dühösen rúgta le a takarót, és ordított:

-Nem kell takajó!

Most is elszorul a szívem, ahogy visszagondolok arra a pillanatra.

Feküdt egy szál pelenkában, télvíz idején (persze azért a lakásban meleg van, na de mégis, december van kérem). Néztem ahogy fekszik a hátán felhúzott térdekkel, mellkasára szorított kézzel, klasszikus csecsemőpózban, csak nem hason fekve, és akkor kattant valami az agyamban. Nem jött a lila köd, mint máskor hiszti idején, hogy 10-ig kell számolnom, mielőtt kinyitom a szám, hogy emberi hangon tudjak szólni. Talán a reggeli beszélgetés az óvónővel eredményezte ezt, miszerint “Nem kell rögtön leszedni a gyerek fejét, segítséget kell neki nyújtani”.

Biztosan Te is hallottad már azt a nagyon jó tanácsot, hogy ha hisztizik csukd rá az ajtót, majd megnyugszik. Hadd bőgjön, előbb utóbb megtanulja, hogy egyedül kell neki elaludni. Nos, ez a módszer nála nem vált be. Lehet, hogy én is hibás vagyok, de nem tudtam soha megvárni, míg lilára ordítja a fejét. Inkább ültem az ágya mellet sokszor 1 órát, mire elaludt. Na, de ne kalandozzunk el, a részleteket majd később.

Lényeg a lényeg, hogy kivettem a bömbölő gyereket az ágyból, fejét a vállamra fektettem, és mindenféle harc nélkül megnyugodott. Azt mondta:

-Anya, az öledben akajok ajudni.

Néhány perc után bemászott az ágyába, megengedte, hogy betakarjam, megitta a kakaóját, és szép lassan elaludt.