Erzsébet nemrég költözött el a nagyvárosból, mert elege lett a sok nyüzsgésből. A múlt héten a főnöke is kirúgta. Új munka után kellett, vagy kellett volna nézni, de Erzsébetnek nem volt hozzá kedve. Úgy is mindenki csak a külseje alapján ítélte volna meg. A főnökei nem nézték sosem, hogy mit rejt a gyönyörű hosszú haj, és karcsú termet. Pedig bizony sokat vesztettek mind egy szálig, akik csak az olcsó titkárnőt látták benne.Erzsébet okos volt, nagyon okos. Igaz, hogy gyönyörű is, de ez nem zárja ki az okosságot. Két diplomával a kezében mindenki azt gondolta, hogy ő csak arra alkalmas, hogy felvegye a telefont, és időpontokat egyeztessen. Erzsébetnek ebből lett elege. Jól megmondta a főnökének a véleményét, és hát, ez lett az eredménye. Kirúgta.
Na, de sebaj. Eljött hát vidékre, ebbe az istenhátamögötti kis falucskába, ahol gyerekkori barátnője lakott, Nóra.
Pont kapóra jött Nóra kisebbik fiának születésnapja.
Vidám kis összejövetel volt, ahol Erzsébet nagyon jól érezte magát. A gyerekek zsongása teljesen elfelejtette vele az elmúlt napok bosszúságait. Tündériek voltak a gyerekek. Szinte az egész óvodás csoport ott szaladgált Nóráék lakásában.
Nóra még azt is felajánlotta, hogy költözzön hozzájuk legalább addig, amíg nem talál valami munkát. Erzsébet azonban ezt nem fogadta el. Volt némi félretett pénze, és kivett a falusi vendégházban egy szobát.
A szülinapi zsúr után segített Nórának összepakolni, és még egy csomó lufit is kapott a kisfiútól. “Hazafelé” indult. Így került Erzsébet a mellékútra gyalogosan. Igaz, még nem a vendégház felé tartott. Gondolta tesz egy sétát, mielőtt elfoglalja az üres szobát.
Kicsit furcsa látványt mutatott, ez a kifinomultan öltözött gyönyörű hölgy magassarkú cipőben sétálgatva. Szerencsére senki nem járt azon az úton.
Még csak néhány napja, hogy eljött Nórához, és úgy határozott, hogy ebben a kis faluban keres munkát magának, de már hiányzott a nagyváros zaja. Ellentmondások kavarogtak a fejében. Elvágyott onnan, azért jött el, most meg hiányzik neki. Ő maga sem értette, hogy mi is van most? Mit is kell ilyenkor csinálni? Maradjon itt, vagy mennyen vissza a régi lakásába? Végül is a lehetősége még nem úszott el. Szerencsére nem égetett fel maga mögött minden szálat. Igaz, hogy munkája nincs,de a lakása még megvan.
Nagyot sóhajtott: Szerencsére van hová hazamenni. Van egy otthona, ami az övé. Van egy élete, barátai, újak, most nem Nórára gondolt, hiszen őt is imádja, de az új életéhez új barátok is tartoznak. Sétált még egy darabig, aztán a vendégház felé vette az útját.
Kommentek