Néhány hete ismét járunk suliba. Mind a négyen.
Suliba kísérgetés után szoktunk menni Petrával bevásárolni. Mivel elég macerás cipelni a gyereket is, csomagot is, babakocsit pedig már csak alvásra használunk, legpraktikusabbnak tűnik a “hátizsák”.
Igen ám, de bejöttek a hideg reggelek. Keresgéltem a neten, mire találtam egy praktikus megoldást. Ez egy kabát. De nem ám akármilyen.
-Anya! Kinek varrtad ezt a kabátot?
-Magamnak. Vagy a Petrának?
Ha nagyon pontos akarok lenni, akkor mindkettőnknek. Tehát ez a kabát a mienk. Közös tulajdon, hiszen külön-külön egyikünk sem tudja viselni.
Vasárnap csak ketten voltunk itthon a picurkámmal, így reggel neki is álltam az elkészítésnek.
Két nem használatos darabból született meg a csoda:
Ma reggel már ki is próbáltuk, és nagyon szuper!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: